Ferences rendház és templom, Gyöngyös

Templom Templom


Forrás: www.nordtour.hu
Gyöngyös legnevezetesebb műemlékei közé tartozik a ferencesek temploma és kolostora, amelynek alapítása az 1370 körüli évekre tehető. A templomot az 1400-as években építtette a Báthory család a ferences szerzeteseknek.

A templom támpillére, csúcsíves ablakai, sokszögű szentélye és a mellette emelkedő torony - a 18. századi barokk megújítások ellenére - ma is magán viseli a gótika jegyeit. Kriptájában nyugszik a Rákóczi-szabadságharc legendás generálisa, a Vak Bottyánként ismert Bottyán János.
Az 1701-1730 között emelt kolostorban található Magyarország egyetlen olyan rendi könyvtára, amely a középkor óta egyfolytában működik. 14 000 kötete közül kétszáz ősnyomtatvány.

 

A Visitatio Beatae Mariae Virginis, azaz Szűz Mária látogatás Erzsébetnél (népies nevén Sarlós Boldogasszony) nevű templom legkorábbi részei a szentély és a hagyományosan mellette álló torony az 1300-as évek első felében, a ferencesek itteni megtelepedésekor készülhetett, az építtető a Bánffy család lehetett. Az említetteken kívül a sekrestye és a hajó a kórusig szintén az 1300-as évekből való. A rendtagok "Isten Szegénykéje", Assisi Szent Ferenc követői lévén főleg a szegény falusiakkal és városiakkal voltak szoros lelki kapcsolatban. Így a kolduló rend obszerváns ága, az Ordo Fratrum Minorum (OFM)- Kisebb Testvérek Rendje- Gyöngyösön is több mint félezer éven át erős gyökeret vert. Az 1448. február 10-i gyöngyösi bullárium és az 1465. május 14-i rendi közgyűlés már a rendházról is szólt. A Bakócz-kódex szerint a középkori együttes 1494-re készült el. A rendház és a templom sorsa a későbbiek során is egybekapcsolódott.

A török hordák 1526-nan a kolostort és templomot is földúlták, de a ferencesek már 1531-re rendbe hozták. A barátok soha sem hagyták el városukat, templomukat, sőt oltalomleveleik birtokában töretlenül ellátták nemcsak a környék, hanem a távoli, török hódoltsági területek katolikusainak lelki gondozását is. 1579-ben hazánk hódoltsági területén már csak két kolostora volt a volt a ferenceseknek: Gyöngyösön és Szegeden. A XVI. századtól a gyöngyösi a rend egyik tartományának székhelye, 1629-től pedig a rendi teológia is működött. 1567 óta a templom után nem kellett adózniuk a töröknek, így az összegyűjtött pénzen 1584-ben, a budai basa engedélyével kijavíttathatták a templom oldalfalait. A XVI-XVII. századi vallási villongások idején sem a templom, sem a rendház nem került a helybeli protestáns gyülekezet kezébe, mi több, az épület karbantartására és bővítésére is lehetőség nyílt.

A török utáni újjáépítés első szakasza idején (1717-1727) G. Battista Carlone egri mester új diadalívet, a gótikus hajó fölé fiókos dongaboltozatot épített, az északi fal melletti kolostorfolyosóból mellékhajót alakított ki és ezzel bővítette a templomot. Az új, egyemeletes, ma is ép kolostort 1701-1727 között építették hazánk egyik legnagyobb ferences rendházává. A második szakaszban (1740-1746) Szandter András egri kőműves a templomban falazott karzatot és főhomlokzat mellettei délnyugati tornyot építette. A homlokzati oromzatra 1745-ben Singer Mihály egri kőfaragó készítette szobrok kerültek: Immaculata, Assisi Szent Ferenc, Szent Antal, Sienai Szent Bernardin, Kapisztrán Szent János és Szűz Mária látogatása. Az újjáépítés utolsó szakasza idején (1758-1766) Quadri Kristóf gyöngyösi mester elkészítette a mostani karzatot, tatarozta a sekrestyét, más mesterek új oltárokat és kápolnákat emeltek. 1760-ban Kernhofer György rendtartományi főnök a gótikus szárnyas oltár helyébe barokk főoltárt építtetett Hebenstreith József pesti szobrásszal és felszerelte a Bécsből hozott óriási csillárokat. A szószéket 1762-ben Seidler Mátyás, az orgonát Staudinger János készítette.

1788-ban II József rendeletére a gyöngyösi ferences kolostori életet is meg kellett volna szüntetni. Gróf Esterházy Károly egri püspök a hívek és a tanács kérésére úgy tudta megmenteni a rendházat a szekularizálástól, a barátokat az eltávolítástól, hogy plébániai feladatokkal bízta meg a ferenceseket, mert a "kalapos" király az ilyen zárdákat nem oszlatta fel.

A ferences plébánosok sokat törődtek a templom korszerűsítésével.1792-ben új toronyórát szereltettek fel, 1840-ben a templom belsejét meszeltették és festették, 1850-1855 között a tetőt cserepeztették. 1864-ben Lencsés Kornél a romantikus stílusú szentélyfestményeket és a mennyezetet díszítő aranycsillagokat festette, Mozer Lajos salzburgi mester1871-ben új orgonát épített.

a Gyöngyöst gyakran pusztító tüzek közül az 1904 augusztus 16-i tűzvész nemcsak a templom tetőzetét, a két tornyot (az 1529-ből és 1532-ből maradt harangokat), hanem a kolostort is felégette. A helyreállítást Schulek Frigyes és Lux Kálmán tervei szerint végezték. 1907 október 13-án az országgyűlési küldöttség élén Thaly Kálmán átadta azt a vörös márványtáblát, amelyet Vak Bottyán János kuruc generálisra emlékezve kriptája felett a szentély belső, déli falán szentelt fel Pintér Kornél Házfőnök, magas egyházi küldöttek jelenlétében.

A XVIII.századtól a rendház a Szalvatoriánus rendtartományhoz tartozott. Miután 1900-ban megreformálták a ferences rendet, a kolostor kapistranus rendtartományba került. Az átszervezés 1911-ben fejeződött be, amikor Unghváry Antal, a szigorított rend obszerváns ágának első házfőnöke vette át a zárda vezetését.

1916. december 2án, a zokogó hívek jelenlétében utoljára kondult meg az a három harang, amelyet a kincstár hadi célokra elszállított. Az 1917. május 21-én dühöngő nagy tűz idején megint a rendtagok mentették meg a templomot és a kolostort a teljes pusztulástól. A helyreállítást 1920-ban elkezdték: az új orgona felszentelése 1923-ban, az új harangoké 1924-1931 között történt meg. 1936-ban Kováts Rajmund házfőnök hozzálátott a templom külső és belső megújításához. Afalképeket, a diadalív és a mennyezet képeit Lohr Ferenc festette.

A "szép templomot", ahogyan attól kezdve a gyöngyösiek nevezték, 1937. március 7-én a ferences Uzdóczy Zadravecz István tábori püspök áldotta meg. 1944. március 7-én a katonai hatóság rendeletére a nagyharangot hadi célokra elszállították. A front átvonulása miatt 1944. november 15-25. között a szertartások szüneteltek a templomban. A város 17-i ostromakor a toronysisakot lövedékek rongálták meg. A front után a barátok újraindították a vallásos életet, de a tevékenységük hamarosan a templom falai közé szorult. 1946-ban a P. Kiss Szaléz ellen koholt perrel elkezdődött egyházi és közéleti működésük korlátozása, 1948-1950-ben folytatódott felszámolásuk.

1950-1990 között világi papok látták el a hívek lelki gondozását. 1984-ben Miterli György esperes plébános kidolgozta a templom öt évre szóló teljes felújítási tervét: elsőként 1987-ben a toronyórát és a harangozást elektromos vezérlésű szerkezettel korszerűsítette. Az összegyűjtött adományokból helyrehozatta a plébánia földszinti termeit, ajtóit, a templom homlokzatát, díszítéseit. 1990-ben a nagytornyot, amelynek külső felújítását a gyöngyösi Király József mester és társai végezték el. A homlokzati kőszobrokat a budapesti Friz Alkotóközösség javította, konzerválta.

1990-ben visszatért a ferences élet a kolostorba: augusztus 2-ától ismét rendtag, Posta Benjámin vezeti a plébániát, és a templomban is újból a barátok hirdetik az igét.


Bejelentkezés