Móra Ferenc Emlékház, Kiskunfélegyháza

Ebben az apró, alföldi nádtetős kis házban született Móra Ferenc, 1879. július 19.-én a család nyolcadik gyermekeként. Úgy emlegette ő maga is, hogy szomorú vigasztalóként érkezett a Móra-családba, hiszen a szülők még az előző Ferikét gyászolták, ezért is kaphatta ő a Ferenc nevet. A szülőházat 1972-ben adták át ünnepélyes keretek között, az író halálának 38. évfordulóján, február 8.-án. Az ünnepségen jelen volt az író egyetlen gyermeke is, Vészits Endréné Móra Panka.

A szülőházban bemutatott kiállítás végigvezet Móra Ferenc életén, kiemelve a város és az író igen szoros kapcsolatát.

Életút:

A Móra-család ősei a Jászságból származnak, édesapja szűcsmesterséget tanult és a céhszabályzat szerint, mint vándorló legény szegődött az Alföldre, Félegyházára 1858-ban. A három év eltelte után elkészítette a remeket, befizette a taksát és itt Félegyházán a szűcs céh tagja lett. Polgárságot kapott és megházasodott, igen szegény zsellér család leányát vette feleségül, Juhász Annát. A szűcsmesterség jól jövedelmezett eleinte, önálló műhelyt is nyitott. A műhelyen kívül szívesen töltötte idejét a szőlőjében. Az 1870-es években azonban sok csapás érte a családot. Az 1872.-es ipartörvény megszüntette a céheket, amely nagy változást hozott a kézműves mesterek életében. A környékbeliek is elszegényedtek, nem tellett már bőrruhára, cifraságokra. A remekes szűcsből foltozó szűcs lett. A gyermekáldás sem maradt el a Móra–családban, de a difteritisz, a „torokgyík” hét kis testvérkét ragadott magával. A tíz gyermek közül, tehát három élte meg a felnőttkort, István, aki tanító lett és Budapesten élt, iskolaigazgató volt. Ferenc, az író, aki a szegedi múzeum igazgatója lett, valamint Juliska, aki tanítónő lett és Szolnokon élte le életét.

A Móra-család a Szarvas utca 19-ben (tehát a mai szülőházként tisztelt épületben) lakott Ferenc születése idején. E házban rövid időt töltött a család, a Daru utcai ház felújítása idejére költöztek ide, illetve míg az előző lakó az árváival el nem hagyta a kis lakást. Móra Ferencet tehát ebből a kis házikóból vitték el keresztelni a Sarlós Boldogasszony templomba. A család azonban ezt a rövid kitérőt nem tartotta számon, így az író is a későbbi lakhelyet, a Daru utcai házat hitte szülőháznak, mint gyermekkora szívfacsaró eseményeinek helyszínét. 1955-ben Mezősi Károly kutatómunkájának eredményeként derült ki, hogy Móra Ferenc nem a Daru utcában született, holott egész életében ezt hitte, és amelyre 1929-ben emléktábla is került.

A Móra-család igen szegényes körülmények között élt, amelyen az édesanya úgy próbált segíteni, hogy kenyérsütést vállalt. Naponta kétszer-háromszor is dagasztott és sütött kenyeret, cipót, lángost, lekváros kalafantyút. A kenyeret a gyerekek vitték házhoz, vagy a piacra. Gyermekkora szép történeteit leghitelesebben ő maga mondta el és írta le.

(Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című gyűjteményes kötetben, amelyben tárcáit rendezte és fűzte kötetté, de megjelenését már nem érte meg.)

Az elemi iskolát és a gimnáziumot Kiskunfélegyházán végezte. Csendes, szorgalmas, kitűnő diák volt mindig, tanárai is így emlékeznek róla.

Gyermekéveinek szép történetei:

Hogyan tanultam meg írni – A jégvirágos ablakra írta a betűket és a szavakat, amelyeket édesanyjától tanult. A „kincs” szó leírásakor az s betűt fordítva kanyarintotta. Az édesapjának nem hitte el, hogy rosszul írta le, mert az édesanya így mutatta. Még felnőttkorában is sokszor előfordult vele, hogy fordítva írta ezt a betűt.

Szép karácson, szép zöld fája – Az első közszereplésének története, amikor IV. osztályos elemista korában a karácsonyi ünnepségen a templomban ő szavalta el tanítójának „A karácsonyfához” című versét. Az ünnepség alatt talpatlan cipőjében odafagyott a lába a márványkorláthoz. Így írta le a történteket: „…rongyos ruhácskában, talpatlan csizmácskában állították föl az Ó templom márványkorlátjára, hadd lássák a kis szavalót az ünneplő népek, s talpa alatt összegyűlt előbb megolvadt, azután megfagyott hó úgy odatapasztotta a meztelen lábát, hogy mire levették, a bőre is beleszakadt…”.

Szeptemberi emlék – A szorgalmas kisdiák a gimnáziumban folytatta tanulmányait, de a harmadik osztályba való beiratkozáskor kiderült, hogy nincs pénze a családnak a tandíjra. A szőlőt elverte a jég, oda a haszon. Hiába ment az édesanya a városházára szegénységi bizonyítványért, onnan elutasították, mivel földjük, szőlejük volt, nem lehetnek szegények. A kisdiák aki nem járhatott már ősszel iskolába, beszökött és a terem ajtaja mögött megbújva szívta magába a tudományt. Egy latin óra alkalmával azonban nem bírt csendben maradni és a helyes latin fordítást bekiáltotta az ajtó mögül. A tanár úr az ölében vitte be a kis Mórát, és attól kezdve nem kellett tandíjat fizetnie. Tanulmányai során a Petőfi Alapítvány ösztöndíját is megkapta.

Az érettségin, mint kitűnő magyar írásbelit írt diákot a vizsgabizottság elnöke külön akarta meghallgatni, ezért a névsortól eltérve szalajtottak érte. Kint tanult a szőlőben, így gyorsan ünneplőbe kellett öltöznie és indulnia a gimnáziumba. Azon a napon mást nem is vizsgáztattak csak őt (érettségi vizsga jegyzőkönyve is mutatja).

Mint szegény diák a gazdagabb tanulókhoz járt korrepetálásra, a Ring családhoz is, itt szövődött első szerelme. A Walleshausen családhoz kerülve, ismerte meg későbbi feleségét, Ilonkát.

A gimnázium után a pesti egyetem természettudományi szakán folytatta tovább tanulmányait, de félbe hagyva Felsőlövőre ment tanítani. Egy év után visszajött Félegyházára, de itthon nem tudtak számára állást nyújtani. Elcsüggedve, reménytelenül jelentkezett Szegedre – bátyja javaslatára – a Szegedi Napló szerkesztőségébe. A bemutatkozó cikke nagy tetszést aratott, így rögtön állást kapott. Rövid időn belül sikerült egzisztenciát teremtenie, és 1902-ben feleségül vette Walleshausen Ilonkát öt évi jegyesség után, és a következő évben megszületett Panka lányuk. Hiába hívták már haza, Félegyházára, Szegedhez képest a poros kisvárosba már nem kívánkozott vissza. Szüleihez többször hazalátogatott, irodalmi estekre és ünnepségekre is vissza-visszahívták. A szülőváros mindig nyomon követte, az újságban hírül adta híres fiának sorsfordulásait.

1904 – a Somogyi-könyvtár könyvtárosa,

1907 – első ásatása Csókán (ettől kezdve minden ősszel volt ásatása 1914-ig),

1913 – a Szegedi Napló főszerkesztője,

1915 – a Petőfi Társaság tagjává választják,

1917 – Tömörkény István utódaként a Somogyi-könyvtár és a Városi Múzeum igazgatójává választják,

1927 – Félegyháza díszpolgárává választja, az ünnepélyes átadás 1929.

1929-30 üdülések, gyógykezelések Spanyolországban, Karlovy Variban.

1934 február 8.-án hunyt el hasnyálmirigyrákban, Szegeden helyezték végső nyugalomra, bár ő szeretett volna „hazajönni”, és édesapja mellett lenni. A félegyháziak a temetésére kis dobozban az öreg szűcs sírjáról hoztak földet és a feje alá helyezték.

Művei:

Gyermekkönyveivel vált először országosan is ismerté – Öreg diófák alatt(1906), amelyet átdolgozva Dióbél királyfi címmel adtak ki. A Rab ember fiai (1908) egyik legnépszerűbb ifjúsági regénye. Mindenki Jánoskája (1911), és a Csili Csali Csalavári Csalavér (1903) után 1920-ban jelent meg a legkedveltebb ifjúsági regénye a Kincskereső kisködmön. Halála után több kiadásban és gyűjteményes kötetekben megjelentek gyermekmeséi, történetei. Meg kell említeni tankönyvírói tevékenységét is, hiszen Természetrajz könyvet írt a polgári iskola első osztálya számára 1909-ben, valamint 1925-29 között írta a Betűország első virágoskertje, Betűország második virágoskertje…öt kötetben az elemi iskolák számára. Ebben jelent meg a híressé vált Zengő abc is.

Felnőtteknek szánt első verseskötete: Könyes könyv (1920).

Regényei: A festő halála (1922), amely 1930-tól a Négy apának egy a lánya címen jelent meg. A Georgikon (1924) a Szegedi Naplóban és a Világban megjelent tárcáit fűzte egy kötetbe. Az Ének a búzamezőkről(1927), majd az  Aranykoporsó (1932), amelynek első példányát a szegedi egyetemnek ajándékozta díszdoktorrá avatásán. Halála után megjelent írásai, amelyeknek egy részét még ő rendezte el. Daru utcától a Móra Ferenc utcáig (1934), Utazás a földalatti Magyarországon (1934), Parasztjaim(1935),  Ezek az évek(1935), Vadember és családja(1935) amely utolérhetetlen bájú gyermektörténeteket tartalmaz unokájáról. Napok, holdak elmúlt csillagok (1935), stb.1924-ben írta a Hannibál föltámasztása című regényét, amelynek a kéziratát elveszettnek hitte és életében nem is jelent meg. 1958-ban adták ki, mint később kiderült cenzúrázva. A kézirat előkerült és 2004-ben, Móra Ferenc dédunokája, Vészits Andrea közreműködésével a könyv kiadásra került, amelyben olvashatók bejelölve a cenzúrázott részek is.

A kiállításon látható – az egykori tisztaszobában – a Móra Márton tajtékpipája és az édesanya tányérja, amelyet a Szolnokon élő K. Tóth Lenke ajándékozott a múzeumnak. Ő Móra Márton unokája, Juliska lánya, és verseit is lehet olvasni a kiállításban, melyet nagyszüleiről írt. A tárlókban fényképeken kísérhetjük végig Móra Ferenc életét, valamint megjelent könyveit mutatjuk be. 

A ház belépője a pitvar/pitar, majd a szabadkéményes konyhába jutunk, ahol a kiállítás-rendezők Móra édesanyjának állítottak emléket, bemutatva a korabeli konyha eszközeit és a kenyérsütés mozzanatait követhetjük végig a felvételeken. (sütőteknő, szakajtó, sütőlapát, liszteskanál, keresztfa, lapocka, szita). A szabadkéményes konyhába rakták fel a füstölni való húst is.

A ház harmadik helysége Móra Márton szűcsmester világát idézi elénk, műhelyként rendezték be. Félegyházán 1818-ban alakult a szűcs céh, és messze földön híresek voltak az itt készített subák és egyedi díszítéseik. A 19.század közepén 153 szűcsöt jegyeztek a városban. A kiállításon Móra Márton kaszapadját és curholó nevű bőr kikészítő szerszámát tudjuk bemutatni. Ezen kívül a műhely berendezése olyan hatást kelt, mintha Márton szűcs most tette volna le a tűt, hogy egy kis időre megpihentesse fáradt szemeit és kezeit.

Kiskun Múzeum

• Kiskunfélegyháza

Sarlós Boldogasszony templom

• Kiskunfélegyháza

A Sarlós Boldogasszony-templom, vagy ahogy a helyiek ismerik: Ótemplom, Öregtemplom, Egytornyú templom Kiskunfélegyháza legrégebbi épülete, egyben legnagyobb területű temploma a Béke téren. A barokk s...

Szentháromság-szobor

• Kiskunfélegyháza

Fájdalmas Krisztus-szobor

• Kiskunfélegyháza

Hattyú-ház

• Kiskunfélegyháza

Városháza

• Kiskunfélegyháza

Móra Ferenc Emlékház

• Kiskunfélegyháza

A Daru utcai szülőház 19. század közepén készült nádtetős épület, ahol 1879. július 19-én előszőr látott napvilágot Móra Ferenc. 1971-ben felújították, és az író munkásságát bemutató emlékhellyé alakí...

Petőfi Sándor Emlékszoba

• Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor utca 7. szám alatti ház homlokzatán emléktábla hirdeti, „Itt töltötte gyermekévet Petőfi Sándor”. E ház helyén állt az nádtetős épület, amelyben a Petrovits család él...

További látnivalók

No para! - Musimbe Dávid Dennis önálló estje, műsorvezető: Sipos Orsolya

• Kiskunfélegyháza
• 2024.May.09-án Dumaszínház

Dumaszínház est

Rákász Gergely - Lords of the Organ VIII.

• Kiskunfélegyháza
• 2024.Sep.21-án Rákász Gergely

További programok