Zomba bemutatása

Zomba települése a Tolna megyében található bájos falvak egyike, Szekszárdtól mindössze 12 km-re. A településről az első írásos emlékek a XI. századból maradtak ránk, bár az ókorból származó, Szárnyas Géniusz néven ismert római kori bronz szobor lelőhelye is Zomba volt. A szobrot jelenleg a Nemzeti Múzeumban tekinthetjük meg. Ismeretes, hogy a török hódoltság idején a falu elpusztult, ám a XVIII. század elején magyar, majd német telepesek érkeztek ide és tették újra lakhatóvá.

 A Zombán maradt magyar és németajkú lakosság szorgalmas munkával egyre jobb anyagi körülmények közé került, a termékeny lösztalajon virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek, a Szekszárd vidéki szőlőkultúrának és élenjáró művelői voltak. A XIX. században a község Tolna Vármegye jelentős települései közé tartozik, melynek eredményeként 1861-ben a megye 13-ik településeként megkapta a gyógyszertár fenntartásának jogosítványát. 

A XX. század elején gazdálkodással foglalkozó lakosok munkáját őrzik a nagy portájú parasztházak, melyek egy részét felváltották a modern épületek. A XX. század első felében Zomba közigazgatásilag a Bonyhádi járás elsősorban mezőgazdasági jellegű települése. A jó természeti adottságoknak köszönhetően a község gazdái élenjárnak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Állatvásárai jelentősek, önálló téglagyára, malma, sajtgyára működik. Földművelő gazdái a megyében először használnak gazdálkodásukhoz műtrágyát.

 A II. világháborút közvetlenül megelőzően a községben 229 magyar és 238 németajkú család lakott összesen 2040 fő.A háborút követően a német lakosság közül 172 család kitelepítésre került, helyébe székelyek (158 család 586 fővel) és felvidékiek (44 család 138 fővel) települtek be. A községben 66 német család (162 fő) maradt.

Jelenleg a községnek 2500 lakosa van, ősmagyar, székely, felvidéki és német népcsoportok lakják - teljes megbékélésben.