Jászivány bemutatása

A legrégibb történelmi adat Heves – Iványra vonatkozóan abban az okmányban fordul elő, melyben II. András király 1234-ben – tehát még a tatárjárás előtt – az Aba nemzetségbeli Demeter mesternek 3 helységet adományoz, amelyet a hevesi várispánság köteléke alól felment. Az adománylevélben még Ivan – föld néven olvasható.
A falu az 1680-as tatár betöréskor pusztult el végleg, ezt követően nem telepedik újjá. 1714-től az egri káptalan egy-egy évre bérbe adja a pusztát az apátiaknak.
1717-ben a Jász-Apáthiak bérbe vették Heves-Ivány földjét. Időközben a pusztára már Kisér is igényt tartott volna. 1750-ben, mint lakatlan, puszta területet az apátiak - a kiskunsági Matkó- és Kömpöc - pusztákért cserébe - megszerezték a káptalantól. Apáti jó ideig csak szántónak, kaszálónak használta a területet, majd a XVIII. század végén megkezdte benépesítését. Ivány határát 1855-ben Apátival együtt végleg tagosították, s ez lehetővé tette a tanyavilág kialakulását.
Közigazgatásilag 1950-ben vált önálló településsé, de hosszú ideig mégsem lehetett valóságos falunak tekinteni, mivel lakossága a határban szétszórt tanyákon élt. A falu központja az ún. telek nevű határrészen alakult ki, ahol korábban is állott Heves – Ivány község, s mivel ekkor már a Jászsághoz tartozik, ezért a Jászivány nevet kapja. 1975-ben Jászapáti társközségévé vált, majd 1991-ben ismét visszakapta önállóságát, kialakította intézményeit. Jelenleg is aktívan működik a helyi községi könyvtár és különböző rendezvényeknek ad otthont a Művelődési Ház
A község megalakulásakor a lakosság száma 1131 fő, ez a szám napjainkban csupán 410 fő körül alakul. A település lakosságának zöme hagyományosan a mezőgazdaságból fedezte szükségleteit.