Bágyogszovát bemutatása

„A bágyogszovátiak, ha községük történetét kutatják a múltban, két – önálló – települést kell vallatóra fogni. Mindkettő Árpád-kori település”

„Szovát neve kétségkívül ószláv maradvány; annyit jelent, mint Szent, Szentély.” Elképzelhető, hogy az Árpád-korban a környék egyetlen temploma állt itt, mert akkor a templom olyan nagy és ritka dolog volt, hogy helységeket neveztek el róla. „Egyes források szerint Bágyog neve is szláv eredetű: Bog (Isten-uk, Istenes).” Más megközelítés szerint „Bágyog neve a bádog főnévből keletkezett személynévi áttétellel.”

„Oklevél először 1224-ben említette Szovátot Terra Zoac néven.” Szovát ebben az időben királyi várföld volt, de II. Endre király visszavette és a győri püspöknek ajándékozta.

Bágyog községgel 1351-ben találkozhatunk először: egy oklevél Baguk néven említi. Ezen oklevél alapján a községet a Kanizsayak kapták meg Nagy Lajos királytól. 1454-ben a Kanizsayak zálogba adták a falut, Szovát birtoklásáért pedig per keletkezett 1478-ban, amelynek eredményeként a falut a püspöknek ítélték.

A török idők nem múltak el nyomtalanul a két település felett. A XVI. század folyamán a török többször is feldúlta, kirabolta a Rábaközt. Ebben az időben mindkét község a keszői várhoz tartozott – amely a győri püspökség Rába-átkelőhelyét védte –, oda vitte hadiadóját.

Bágyog 1649 körül a török pusztítás következtében kisebbre sorvadt, mint azelőtt volt, Szovát pedig 1680-ban teljesen elpusztult, és 1693-ig szünetelt.

A török harcok elmúltával Kolonits Lipót győri püspök a területre új lakókat telepített. A telepítések vezetője Foki János volt (ma egy „domb” őrzi emlékét). Szovát lakossága tehát nem azonos az őslakókkal. A mai település sem a régi helyén áll. A régi Szovát a mai falutól délre, Rábapordány irányában terült el. Temetője az úgynevezett Kisgyöpön volt, a pordányi út helyén, nem pedig a mai helyén (az Árpád utca – Fő utca találkozásánál).

A települések történetében az 1710-es év ismét pusztulást hozott, mégpedig a pestisjárvány miatt. Pár hónap leforgása alatt Bágyog 200 lakójából 60 a járvány áldozata lett.

A háborúk, járványok elmúlásával a község a csendes fejlődés, gyarapodás időszakába lépett. A két falu szerződéses viszonyban volt földesurával, a győri püspökkel – bár az többször urbáriumot próbált kényszeríteni a falvakra –, ez a viszony fennmaradt. A földesúrnak saját kezelésű majorsága a községekben nem volt, ezért a lakosságnak lehetősége nyílt irtásföldjeinek növelésére és a maradványföldek ingyenes használatára.

A 18. század vége és a 19. század eleje mindkét – ma is túlnyomóan – katolikus községben a templomépítés kora. Ekkor bontották le a korábbi kis templomokat, s építettek helyettük újakat.

A bágyogi templom1768 és 1772 között épült Zichy Ferenc püspök kegyúrsága alatt. A templom a barokk stílus jegyeit viseli magán, tervezője Hefele Menyhért volt. A templom védőszentje Szent Márton, ami azért is érdekes, mert ő a korai templomok védőszentje szokott lenni.

Lehetséges, hogy a bágyogi plébánia az első korszakból származik. A temető a templom körül terült el 1804-ig, ma a falun kívüli területen található.

A 200 éves fennállását ez évben ünneplő szováti templom1795 és 1804 között épült Fengler József püspök idején. A templom szintén a barokk stílus jegyeit viseli magán, védőszentje Mária Magdolna.

A szabadságharc sem múlt el nyomtalanul a két község életében. A harcokban a falvak 18 honvédje vett részt.

A kiegyezés utáni korszakban, 1872-ben épült Bágyogon az egytantermes iskola.

A két településről 61-en haltak hősi halált az I. világháborúban.

1941-ben került sor a két község első egyesítésére. Ez azonban nem bizonyult tartósnak, a két község 1945-ben szétvált.

A második világháború újra áldozatokat követelt a falvaktól: 64 katonai és 3 polgáriszemély esett áldozatul a harcoknak. Az áldozatok nevét az utókor kőbe vésve, s minden évben róluk tisztelettel megemlékezve őrzi.

A második világháború elmúltával ismét fejlődés következett. A két község teljesen összeépült, köztük csak a Kepési csatorna (Nagyárok) képzett – képez – természetes választóvonalat. A két községet – Bágyogot és Rábaszovátot – 1950. szeptember elsejével ismét összevonták, s a település új neve Bágyogszovát lett.

A községek gazdálkodásában mindig a mezőgazdaság dominált.

Fő terményük a búza, cukorrépa, burgonya volt. A két világháború között az állattenyésztés tett szert nagyobb jelentőségre: szarvasmarhát, juhokat, lovakat is tenyésztettek.

Az 1950-es években termelőszövetkezet alakult, amely főként szarvasmarha- és sertéstenyésztést, illetve gabonatermesztést folytatott. A szövetkezet 1992-ben szűnt meg.

Ma a falu határát magángazdák művelik. Termesztenek kertészeti növényeket is: uborkát, paradicsomot, paprikát.