Zala a Balatontól délre, Tab határában fekszik.
Aki ide szeretne eljutni, legegyszerűbb e kelet-somogyi városból nyugatra, Kaposvár felé kell autózni. Amint kiér a településről, rögtön egy tábla mutatja a kis falu és a Zichy-múzeum irányát. A kereszteződés közelében álló néhány ház is Zalához tartozik, a falu azonban két-három kilométer megtétele után kezdődik. Addig szántóföldek, fás-bokros
részek váltogatják egymást.
A zsáktelepülés kis lélekszámához képest viszonylag nagy kiterjedésű. Utcái hosszúak, s távol fekszenek egymástól. Ez annak is köszönhető, hogy jellemzőek Zalára a hosszú szalagtelkek. Egy-két újonnan épült ház mellett többségében megmaradtak a régi paraszti stílusú tornácos házak, s a mögöttük emelt melléképületek: az istálló, a fészer és a kukoricagóré. Már csak kevés található eredeti állapotában.
Egy 1278-ból származó írásban Sola faluként említik a nevét, és Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templomát.A későbbi híres birtokosok, a Zichyek nevével először 1478-ban találkozunk, akkor jegyezték be Zichy György tulajdonaként.A török megszállás alatt többször gazdát cserélt a terület, a hódoltság után pedig csupán elnéptelenedett puszták birtokosainak mondhatta magát Zichy György és Ádám. 1714-ben tíz háztartással települt újra Zala, majd a Zichyek németeket és tótokat hívtak a külterületi Bótára és Szőlősre.
1853-ban pedig 601 magyar és 19 izraelita lakta a települést; Zichy Sándor volt a földesura, akinek nevezetes gyermekeiről, Antalról és Mihályról kell megemlékezni. Zichy Antal közigazgatási pályán dolgozott, volt vármegyei főjegyző, író, hírlapíró és a tabi kerület országgyűlési képviselője.
A világhírű festő Zichy Mihály 1823-ban született. A családi kúriát 1830 táján építették újjá, a község 1841-ben nyert mezővárosi rangot és vásártartási szabadalmat. A jobbágyfelszabadítás idején a két Zichy fiú felparcellázta birtokainak egy részét a falu lakói között.
Zichy Mihály örökösei részbirtokosok maradtak a településeken.A második világháború alatt pótolhatatlan értékek tűntek el a Zichy múzeumból, a maradékot az unoka, Csicsery-Rónay Istvánné mentette meg az utókornak.
ikonnal bővítheti túráját.