Kisújszállás

A települést Kisújszállásként 1435-ben, majd 1470-ben említik először egy királyi oklevélben. 1557-ben hozzávetőleg 120-an lakják. A török hadjáratok elől többször futnia kellet a lakosságnak. A bujdosó népséget Rákóczi fejedelem rakamazi birtokára menekítette. Az újratelepülés 1717-ben és az azt követő évben valósult meg. A gazdasági megerősödést folyószabályozás (a Mirhó-gát) és templomépítés jelzi.
A város címerének alapja egyenesen álló, csücskös talpú, ezüst színű pajzs, amelyen három zöld halom fölött egy behajtott vörös színű kar három búzakalászt tart, ez utal a város mezőgazdasági jellegére. A pajzs felett ötágú aranyozott korona és a nagykunok jelképére utaló, jobbjában kardot tartó, kétfarkú ágaskodó oroszlán látható. A címerpajzs két oldalát kék, ezüst és piros színű akantuszlevél díszíti.
A városban található műemlék az 1788-ban épült barokk klasszicizált református templom. Műemlék jellegű a neoklasszicista Városháza, a Néprajzi Gyűjtemény épülete (Morgó), az Alpár Ignác tervezte Gimnázium és a helyi Tájház.
Kellemes vendéglátóhelyek, kemping és Gyógyvizű Strandfürdő csábítja megállásra, pihenésre a városon átutazó közönséget. A város jó kirándulási lehetőséget kínál a Tisza-tóra, a hortobágyi pusztára, vagy Eger felé.
Délre a Berettyó folyó háborítatlan madárvilága, a dévaványai Túzokrezervátum hívogatja a látogatót. Az aktív turizmus kedvelői lovagolhatnak a Horváth-tanyán, horgászhatnak a Kisújszállás környáki tavakban, vadászhatnak városunk határában.
Fontos szerepe van a városban a hagyományőrzésnek. A kosárfonást, csipkeverést, fazekasságot, szalmafonást a helyi Tájházban gyakorolhatják az idelátogató vendégek.