"Somogyország fővárosa" mintegy 70 000 lakosú, dinamikusan fejlődő megyeszékhely. Külső-Somogy és a Zselic találkozásánál, a Kapos folyó két partján fekszik. A Dél-Dunántúl második legnagyobb városa.
Első okleveles említése 1009-ből való. 1061-ben a mai város területéhez tartozó Kaposszentjakabon Ottó somogyi ispán bencés monostort alapított. A város neve a mocsaras Kapos-völgyben a XIV. században felépített kicsi várra emlékeztet, amely a bencés monostorral együtt 1555-ben török kézre került, majd a Rákóczi-szabadságharcot követően lerombolták. A város 1690-től az Esterházyak birtoka, 1749-ben Somogy vármegye székhelye lett. Erőteljes fejlődéséhez hozzájárult a Kapos szabályozása, a vasútvonal megépülése, ami maga után vonta az ipar megjelenését, a kulturális és szellemi élet fejlődését a XIX. század végén.
1873-ban a község várossá alakult és jellegzetes arculata alakult ki. 1894-ben villanyt és aszfaltozást kapott a város, majd 1897-ben kezdetét vette a csatornázása. 1902 óta áll az új városháza, ahol a díszterem és a lépcsőház üvegablakai a híres Róth Miksa alkotásai. A neoreneszánsz stílusú lépcsőházban a míves kőkorlátok adják a felvezető belső tér jellegzetes ritmusát.
ikonnal bővítheti túráját.