Vasad bemutatása

A futóhomok borította sík felszínt csak néhány helyen teszi változatossá egy-egy homokhalom, melyeket a helyiek rendre „hegyként” aposztrofálnak (Gados-hegy, Templom-hegy, Rózsa-hegy, Pipis halom). Az õsi Duna hordalékaként keletkezett futóhomok talajú község külterületének jelentõs részét fenyõ-, nyár- és akácerdõ borítja, a fák között pedig tanyák sokasága búvik meg. (Ma már a porták jelentõs részét a nagyvárosi zaj elõl menekülõ fõvárosiak birtokolják.) Nagyobb kiterjedésű lapos területei: \"Perjés-lapos\" Monor felé, és a rávágyi \"Varnyas\". A községet nagy kiterjedésű erdő határolja, amivel a futóhomokot többnyire sikerült megkötni. Ilyen a Páskomi erdő, Kis-erdő, Bogárzó-erdő, Kuli-erdő, s a Pótharaszti-erdő. Ha már itt tartunk, megemlítésre méltó Magyarországon ritkaságszámba menő borókása. A külterületen élõk aránya kifejezetten magasnak mondható, minden ötödik vasadi otthona a falut övezõ térségben található.Egy régi ház ...
A múlt században pusztákból községgé szervezett település elnevezésének alapjául a „vas” fõnévbõl származó régi magyar személynév a Vasad szolgált, melyet 1361-ben említenek elõször az oklevelek, Wasad formában. A török kor elõtt a birtok, -melyet már 1440-ben pusztaként emlegettek -a Halomy családé, majd Erzsébet királyné - Habsburg Albert özvegye - a Tahi községbõl származó Botos családnak adományozza, mely Pilis vármegye egyik legnagyobb családja. 1444-ben a király a területet – mivel a Botos család kihalt – Budai György diáknak juttatja.
A török hódoltság ideje alatt a muzulmánok akadálytalanul tudtak berendezkedni a nagy legelõkön. A falu határában sokáig fel lehetett lelni egy oszmán temetõ nyomait, sõt a hagyomány egy török imahelyrõl is szól. A martalócok elpusztított, lakatlan területeket hagytak maguk után.
A hódoltság utáni elsõ írásos adat 1690-bõl származik, s ez a Ráday család birtokaként említi.
A XVII. század végén egy része Darvas Jánosé, majd (házasság révén) a Szilassy családé lett.
Vasad címere A falunk igazi története 1756-ban kezdõdik, amikor is a Ráday és a Fáy család birtokára telepesek érkeztek a Komárom megyei Marcelházáról (ma Szlovákiában van), miután református hitük miatt elüldözték õket, valamint Áporkáról. A szájhagyomány szerint, amikor új otthonukat keresték, egy közeli településen is lehetõségük volt a letelepedésre. Este lepihentek, de az éjszakára kipányvázott lovaik visszajöttek Vasadra. Másnap reggel itt találták meg õket, amint az ízesebb füvet legelték. A letelepedni vágyók jó jelnek tekintették ezt, és ezért választották lakóhelyül Vasadot. A szájhagyomány még arról is szól, hogy néhányan jobb területet keresvén elindultak dél felé. Erdélyig jutottak le, majd évek múlva visszatértek családostul és családokat hozva magukkal.
A mai község lakói nagy részének elõdei: a Balogh, Édes, Keszeg, Marton, Mészáros, Szabó családok õsei Marcelházáról költöztek ide; a Piróthok Áporkáról, a Nánaiak Lábatlanból jöttek.
A XIX. század elsõ felében népesítette be a Ráday és Fáy család, kik birtokszomszédok voltak, és szívesen fogadták a református vallású letelepülni vágyókat. 1837-ben Felsõ- és Alsó-Vasad-pusztaként említik, 360 lakossal. Lakóinak száma 1837-ben 360, 1920-ban 1659, 1941-ben 1746, s ma 1700 lélek. Vasad 1848 után Ráday gróf, Wartensleben gróf, a Darvas, a Fáy család és Lipthay család tulajdona.
A haszonbérbe dolgozó földművelõ telepes lakosság 1855-1877 között vásárolja meg a házhelyeket és kerteket, földjeiket. A település birtokviszonya ekkor jelentõsen megváltozott:
…1855.évi deczember 17-én kisfaludi Liptay Sándor úr (ki gyámja volt a kiskorú Lipthay Alexandrina kisasszonynak) által Vasad falu lakosaival a házhelyek és kertek iránt kötött adásvételi szerződés ügyletét unokahúga kisfaludi Lipthay Alexadrina magáévá tévén, örök áron eladja Vasad község lakosainak, Vasad falu házhelyeit s a lakosság kertjeit magában foglaló, és az ingyen átengedett utczákat és közöket, valamint a szérüskertekbõl és kertekbõl álló területet valamint szántóföldet. A templom, iskola, mesteri lak iskolaházhoz tartozó 1175 és ½ négyszögölnyi tért eladónő őnagysága a községnek ingyen átengedte. Ugy nem különben ajándékozza a községnek a temetõt is…
„Minthogy pedig a boldogult Lipthay Sándor úr által kötött fennthivatkozott szerzõdés a gyámhatósági jóváhagyást mindeddig nem nyerte el, Lipthay Alexandrina kisasszony ő nagysága pedig most nagykorúsága elérte után ama szerzõdést érvényre emeli és saját ígéretét teljesíteni kivánja, ennélfogva jelen szerződés tárgyává fenebb körülirt mindkét terület tétetvén, annak vevõk tulajdonába bocsátása tekintetébõl a szerződés következő feltételek alatt köttetik: …kötelesek a vevők 1875. évi január 1-től fogva ezen ingatlanra kivetett és ezentúl kivetendő adókat és közterheket viselni”
A XX. század elsõ felében a Halmos-, a Wild- és a Möller-család volt a falu birtokosa. Néhány évig itt élt Hugonnay Vilma, Magyarország elsõ nõi orvosa, aki Svájcban szerezte diplomáját. A falu a múlt század végétõl tiszta magyar nemzetiségû.
Az iskola 1910-ben Az iskola 2007-ben
Vasad lakói 1828-ban református elemi iskolát alapítottak, amely 1892-ben költözött különálló épületbe. Az épület az egyház tulajdonát képezte, majd államosították. A korábban szolgálati lakásként is funkcionáló épületrészben jelenleg a tanári- és egy osztályterem kapott helyet. Az iskola elé az 1960-as években 2 platánfát ültettek, mely ma már védett növény.
A református templom légifelvétele1904-ben megépült a református templom, amelyet 1991/92-ben az állam, valamint külföldi testvérgyülekezetek és a helybeli hívek anyagi támogatásával és áldozatos munkájával felújítottak (a református többségű faluban a katolikusok és evangélikusok Monoron gyakorolják vallásukat). Vasad 1923-ig Nyáregyházához tartozó kisközség volt. Azóta önálló. Lakossága akkor még a község belterületén kívül kisebb részben szétszórva a Halmosházai és Szilassy tanyákon is élt.
1990-ig pedig Csévharaszt Vasadhoz tartozott.
A település látnivalói: a református templom melletti I. és II. világháborús emlékmű, amelyet 1988-ban a falu lakosainak összefogásával újítottak fel, továbbá Vasad történelmi jellegű épületei, a Szemzõ kastély – amelyben a Diákotthon működött -, valamint a Möller kúria. Az ide látogatónak azonban vélhetõen a külterületi erdõk között meghúzódó tanyavilág mindennapos varázsa, hangulata nyújthatja a legmaradandóbb élményt.