Tardona bemutatása

A megye nyugati részén, a Tardona-dombság területén található kis falut a Tardona-patak szeli át. Egyedülálló panorámájával a falu igazi gyöngyszeme a környéknek és az ide látogatóknak és nyugodt, barátságos lakóhelyéül szolgál a tardonaiaknak. Lakosainak száma megközelíti az 1100 főt, területe 1226 hektár.
A település nevének első említése 1240-ből az Árpád-korból való oklevélben Turduna alakban fordul elő. Az oklevél szerint eredetileg dédesi várjobbágyok földje lehetett, amely a XIII. század elején nemzetségbeli Gyula bán kezére került, akitől IV. Béla elkobozta és György fia Miklós gömöri ispánnak adta. A dédesi várjobbágyok nemzetsége magának követelte a földet, de a király 1240-ben Miklósnak ítélte és határát leíratta. A határ Dél-Nyugaton Dédesig és a remeték földjéig (utóbb szentléleki pálosok), Észak-Keleten Kondóig és Kazincig ért.
A Bükk lábánál fekvő, egykor vadregényes környezetben elhelyezkedő falucska ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlás elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A bujdosó egykori lakóházát, ahol Csányi Benjámin látta vendégül, már lebontották. Helyette a Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy mesemondó emlékszobája, amely a faluban elhelyezett táblák mellett őrzi Jókai tardonai hónapjainak emlékét. Jókaitól származik a mondás: Ha emberséget akarsz tanulni, eredj Tardonára! Kedvelt kirándulóhelyén, a Bükk Örvénykő nevű sziklatömbjének tetején a diósgyőri turisták állítottak emlékoszlopot.