Szatymaz bemutatása

Szatymaz és környéke a kora bronzkortól (Kr. e. 2500 - 1700) kezdve lakott vidék volt, amelyrõl a bronzkori, az avarkori, a honfoglalás idejébõl származó, az Árpád-kori és újkori települések nyomairól árulkodó régészeti leletek tanúskodnak.
Szeged több tanyai kapitányságából, a várostól 16 km-re északnyugatra 1950-ben létesített tanyaközség. Neve török, más vélemény szerint kun családnévbõl származik. 1676-ban említik elõször írásos emlékekben: egy II. József korabeli térképen a Szeged- Kistelek közti postaállomás (lóváltó hely, ma a Postakocsi csárda mûködik benne) neveként szerepel.
A XVIII. század elsõ felében szegedi lakosok foglaltak itt állattenyésztés céljából földeket és építettek szállásokat, amelyek késõbb állandóan lakott tanyákká fejlõdtek.
Késõbb homokon szõlõt, majd szõlõhögyeket telepítettek. Elsõként jött létre az Ádokhegy, Neszûrjhegy és a Szûcsök hegye.
A Budapest- Szeged vasútvonal kiépítése után az 1880-as évektõl a szatymazi szõlõk a szegedi polgárcsaládok kedvelt nyaralóivá váltak. A mai település magja is ezt követõen alakult ki és épült meg a templom 1902-ben helyi és Szeged városi közadakozásból.
Európa-hírû õszibarack-kultúráját néhány oltványokat honosító, nemesítõ kisparaszt és tanyai tanító tevékenysége alapozta meg századunk elején. A Fehér-tó környéki szikes legelõkön kiterjedt juhtenyésztés folyt.
Ma a mezõgazdaságban dolgozók megélhetését elsõsorban a szõlõ- és gyümölcstermesztés, õszibarack, továbbá a fóliás zöldség- és virágtermelés biztosítja.
A belterület fejlõdése fõleg az õszibarack és a gyümölcstermesztésbõl származó jövedelmeknek köszönhetõen az 1960-as évek elején vett nagy lendületet, amikor egész utcasorok alakultak ki, majd az 1980-as évektõl Szeged városából történõ kiköltözéssel folytatódott, és a rendszerváltást követõ megtorpanás után napjainkban is folytatódik.
Nevezetességek:Szatymaz a Pusztaszeri Tájvédelmi körzethez tartozik, az országos Kék Túra alföldi szakasza halad át rajta. Az E 75-ös út mentén haladva láthatjuk a Szatymazi temetõdombot, mely több ezer éves magaslata a tájnak, a mellette elhaladó úton közelíthetõ meg a Fehér-tó melletti nagy kilátó, ahol tavasztól július közepéig figyelhetõ meg a közeli \"Korom szigeten\" élõ danka sirály költése. Közép-Európa egyik legnépesebb madárszigete ez.
E szigeten megtalálhatók szerecsen sirály, halász csérek, cankók, sárszalonkák, bíbicek, vadkacsák, tõkés récék, káró katonák, réti héják és rétisasok, kócsagok, gémek és szárcsák.
A falu középpontjától ÉNY-ra a Balástyát és Forráskutat összekötõ út felé, mintegy másfél km-re, az Enyingi Szélmalom található, szinte eredeti állapotban. Tovább haladva a nyárfás akácos porták közötti mélyfekvésû rétek élõvilága is igen jelentõs, ahol a Dél-alföld egyik legsûrûbb szalakóta népességét és a fokozottan védett kuvikot, kisõrgébicset találhatjuk.
Az 1902-ben épült Római Katolikus templomot Szatymaz keleti kapujánál a Kossuth u. 2 alatt õsfákkal keretezett csendes ligetetben láthatjuk. Itt megcsodálhatjuk az I. és II. Világháborús emlékmûveket, és a \"Fájdalmas Anya\"-t Gémes Katalin szobrászmûvész, a község szülöttének alkotását.