Sárkeresztes bemutatása

Nevét a fehérvári johannitákról kapta, akinek itt ajándékozott földet Eufrozina királyné. A település nevének eredete: a múlt századig Sármelléki járás volt, ebből ered a Sár- előtag, az utótag a török időkből származik, amikor a Keresztes-majorja nevet viselte. A települést az oklevelek 1193-körül említik először, nevét ekkor Borz , 1374-ben Barch alakban írták. A település és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit a területén és környékén talált több különböző korokból származó leletanyag is bizonyít: Pék-malom dombon talált új kőkorból származó leletanyag, Határi-malomnál talált kelta kerámiák.
1193- előtt Eufrozina királyné adta a falut a fehérvári kereszteseknek, s az adományt III. Béla király 1193-ban megerősítette, s határát is leíratta: A határ a zámolyi vízválasztótól egészen a Móri-patak völgyéig terjedt, ahol a település malmai is voltak, s a Mohával közös határon említik Áldó-kutat, Árpád völgy-et, mely az Almás-sal közös határon terült el. 1439-től Barc-ot más néven Szentborbálának nevezik, de a fehérvári névhasználat ma is megkülönbözteti a keresztesektől nevezett Sár-\"Keresztes\"-t Borbála puszta-tól. 1449-ben majd 1499-ben is a fehérvári káptalan foglalja el erőszakkal Barc, vagy Szentborbála birtokot. 1439-ben Csókakőt és a hozzá tartozó várbirtokokat Rozgonyi István kapja meg. 1522-ben a település házasság révén a Kanizsai családé lett. 1562-1671-ig a Nádasdyak birtoka. 1671-től a település a kincstárra szállt, mivel addigi birtokosát, Nádasdy Ferenc (főúr)-at a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt kivégezték. 1821-ben Sárkeresztes (Barc) gróf Károlyi Györgyé és a Károlyi családé lett.
Református templom 1715-ben épült. Tornyát 1790-ben építették hozzá, azonban az 1810. évi földrengés lerombolta, de hamarosan újjáépítették.