Révfülöp bemutatása, turizmusa

Révfülöp a Balaton tó északi partjának festői szépségű természeti környezetében, a 274 méter magas Fülöp hegy lábánál található, közel 1300 lélekszámú üdülőtelepülés.
Első írásos említése 1211-től származik, ám a leletek tanúsága szerint, már a római korban is lakott terület volt. A révátkelőjét már a XI. században, a nevét tihanyi bencés apátság Pilip nevű preadiumaként, azaz uradalmi majorjaként említik a források.
A Fülöp-hegy déli lábánál bukkan felszínre a Magyarországon található egyik legrégebbi kőzet, a kb. 400 millió éve keletkezett agyagpala, azaz fillit, amelyet a helybeliek peresztegnek neveznek. A környéken kedvelt építőanyagként használják a másik jellegzetes kőzetet, a fagyálló és jól faragható permi vörös homokkőt. Ennek ásványi anyagokban igen gazdag málladékos része évezredek óta biztosítja a szőlőművelés kedvező adottságait a hegyoldalban.
Az Árpád-korban a rév köré kis halászfalu települt. A XIII. században a szigeti részen már egyhajós, vörös homokkőből épült kis templomot emeltek. 1548-ban zsákmányra éhes kegyetlen török portyázók égették fel az addig szépen fejlődő kis települést, mely teljesen lakatlanná vált. A tűzben elpusztult Fülöp azonban - akár a főnixmadár - poraiból született újjá a XVIII. századtól.
A XVIII. sz. elejére a tihanyi apátság mellett új nagy és kisbirtokosok tűntek fel területén, és a szőlőművelés is új erőre kapott. 1752-ben újraindult a révhajózás, és 1779-ben újabb átkelő és révház épült a fülöpi parton, amelyről az első magyar nyelvű újság a Magyar Hírmondó is megemlékezett.
A település XIX. századtól használt mai neve a Pilip, azaz Fülöp személynévből és a kora közép-kori révátkelőből ered. A Fülöp-Boglári révátkelés a két part közötti relatív közelség (5,2 km) természetes előnyét kihasználva kötötte össze az eltérő gazdasági adottságokkal rendelkező tó mögötti területeket.
A kiterjedt szőlőművelésnek a XIX. század utolsó harmadában a filoxéravész, azaz szőlőgyökértetű pusztításai vetettek véget. A szőlőbirtokosok elszegényesedése a területek, présházak és pincék eladásával járt, s ekkortól indult meg Révfülöp újbóli fejlődése.
Lelkes balatoni lokálpatrióták, élükön Czigány Károllyal felkarolták a település fürdő- és üdülőhelyi fejlesztését. Kedvező természeti adottságainál és festői szépségénél fogva Révfülöp a század végére egyre keresettebb nyaraló- üdülőhellyé vált, ahol főleg tanárok, tudósok, gyárosok, katonatisztek, állami tisztviselők telepítettek ismét szőlőültetvényeket és építették fel villáikat, nyaralóikat.