Nógrádgárdony bemutatása

A budai szandzsák 1559. évi összeírásában Gárdony még faluként szerepel. Az itt lakó öt családfőt név szerint is felsorolják: Varga Tamás, Görény Máté, Bagol János, Kocsi Ambrús, Kovács Simon. A falu ekkor Hüszejn tímárbirtokához tartozott. A falu lakói ekkor jómódban éltek.
A későbbi összeírásokban Gárdony falut már mint lakatlan pusztát vették nyilvántartásba. E szerint a falu 1559-1570 között néptelenedett el.
A 17. századi forrásokban ismét csak nevének említésével találkozhatunk. Ekkor a Bossnyák uradalomhoz tartozott.
A Szentiványi család 1761-ben Bossányi birtokot zálogba vette. A zálog lejárta után, további 32 évre a Szentiványi család lett a Bossányi birtok zálogtulajdonosa. A Bossányiak a zálogba adott földjeiket nem váltották ki, az véglegesen a Szentiványiak tulajdonába került.
A Szentiványiak egyre több cselédet alkalmaztak Gárdony pusztán a 18. század második felétől. Az adatokból a majorsági gazdálkodás lassú ütemű kibontakozását figyelhetjük meg.
A 19. század közepén Gárdony puszta földbirtokosának személyében változás történt. Az 1840-es években a puszta Torkos László tulajdonába került 120.000 forintért. 1868-ban már Balassa János volt Gárdony birtokosa, aki csupán két évig irányította a gazdaságot, mert 1870-ben már leánya (Torkos Lászlóné) volt Gárdony puszta tulajdonosa.
Az elegendő tőkével nem rendelkező Torkos Lászlóné, 1876-ban Jánossy Rezsőnek adta bérbe a gárdonyi határt. 1880-ban Zichy Nándor (felesége Zichy Lívia) vásárolta meg az akkor már jól felszerelt gazdaságot. Alig másfél évtized múlva új tulajdonosa lett Gárdony pusztának. Zichy Nándor leányát, Mariettát, Székhelyi Gróf Mailáth István Géza feleségül vette 1894-ben. Mailáth Géza a Torkos család számára épített (Ybl Miklós terve alapján) földszintes kastélyt lebontatta, helyére Hubert József építész terve szerint, egyemeletes neoreneszánsz stílusú épületet emeltetett. A gárdonyi gazdaságot új cselédházakkal bővítette, modernebb gazdasági eszközöket szerzett be, generátorral fejlesztett árammal látta el a pusztán lévő épületeket.
A rendelkezésünkre álló adatok szerint Mailáth Géza nem egy fejletlen gazdaságot vett át 1894-ben elődeitől. Torkos Mihály 1853-ban, egy fiatal, Egerben született tiszttartót alkalmazott Gárdony pusztán, aki a gazdálkodás mindennapi munkáját irányította. A marcali plébánián őrzött anyakönyvek szerint munkaerőben sem volt hiány. 1870-1880 között több mint ötven családfő dolgozott a gárdonyi uradalomban.
A II. világháború után, a megszűnt uradalmak földjeinek egy részét a falu és a puszta szegényebb családjai között osztották ki, majd az 1950-ben megalakult termelőszövetkezet lett a puszta tulajdonosa.