Kisrákos bemutatása

A szerek elnevezése jórészt megmaradt: Pomperszer, Zsohárszer, Kovácsszer, Fodorszer, Lapszer. A Bitaszer mára Fő utcává változott a Felsőszer mai elnevezése pedig Petőfi Sándor utca.
A település első okleveles említése 1428-ból származik. Vidékén már az őskorban is laktak, amint azt a régi halomsírok mutatják. Kisrákos korábbi elnevezése Felső-Rákos volt, és a közeli Iklód-nak nevezett kis falurésszel egyesült. Nevét a falun átfolyó, eredetileg rákban gazdag Denke patakról kapta. A lakosság legnagyobb része református.
A településen tehetős gazdaemberek művelték a paraszti munkát. Tehetős és ügyes kezű emberek lakták és olyan hagyatékkal és látnivalóval, amelyet napjainkban is sokan látogattak.
Történet fűződik templomának felépítéséhez. Az 1800-as évek elején a község a nagyrákosi parókiához tartozott. Templomépítéshez engedélyt az osztrák császári udvartól kellett kérni. Két fiatalember, Bita László és társa gyalog tette meg az utat nemes Bécs városáig. Csízmájukat a vállukon vitték, hogy el ne kopjon. Megérkezvén szépen felöltöztek, - szó ne érje a ház elejét - s miután az engedély megadatott, levetvén csízmájukat haza indultak. A templom pedig 1843-ban felépült.

Forrás: www.orseg.hu, www.kisrakos.hu

Frissítve: 2013-02-20 11:51:01