Karád bemutatása

A néphagyományairól híres település a Balatontól délre,mindössze 15 kilométerre fekszik, keresztül halad rajta az utazó, ha a tótól az igali gyógyfürdőhöz tart a Látrányt Andoccsal összekötő úton. A település természeti környezete bőven nyújt látnivalót, domborzata változatos, helyenként erdők tagolják.

A település a római korban is lakott volt, melyet a Kőhát dűlő gazdag ásatási leletei is bizonyítanak. Az Akasztófai - dombon, melyet a köznyelv Fehér-hegynek nevez, Marcus Aurélius császár korabeli fémpénzek, tégla és habarcs maradványok kerültek elő.
Karád nevét 1002-ben említi először okirat, mint a drávademeteri apátság birtokát. A középkori Karád a mai Kálvária-domb körül terült el, ettől délre állott temploma is, amelynek előkerültek diadalívei, párkányai, faragott és díszített kövei.
Később a veszprémi prépostságé lett, majd az 1332-37-es pápai tizedjegyzék a pannonhalmi apátság birtokai között sorolta fel, plébániás helyként. A XV. század elején a terület egy része Zsigmond király jóváhagyásával csereingatlanként került a leveldi karthauziakhoz. 1501-ben a pannonhalmi főapát kieszközölte II. Ulászló királynál, hogy az oklevelet javukra írják át. A hódoltság korában a koppányi szandzsák birtoka.

A szabadságharc kitörése után a nemzetőrség segítségére sietett a Karádon tartózkodó lovasszázad, s részt vett Jellacic csapatainak szétverésében. A szabadságharc bukása után a honvédek hónapokig a Csiszár-hegyen kerestek menedéket. 1850-ben létrejött a karádi járás, ahol vegyes szolgabírói hivatal kezdte meg működését. A korabeli nád- és zsúptetős házak nagy szegénységről árulkodtak. A kiegyezést követően a "közigazgatási harc" már 1870-ben megkezdődött Karád, Kötcse és Tab között a járási székhely rang megszerzéséért: két évvel később a település nagyközség lett.

1882-ben kapott segédtanítói állást Karádon Ziegler Géza, aki Gárdonyi Géza néven vált híres íróvá. Családi gyökerei Somogyba nyúlnak vissza, az író nagyszülei Szőlősgyörökben éltek. Karádon kezdődött négy évig tartó tanítói pályafutása, melyről csalódottan emlékezett meg naplójában, írásaiban. Az én falum című novelláskötete a karádi éveket idézi.1924-ben avatták fel a már akkoriban ismertté vált Gárdonyi Géza író, egykori karádi segédtanító emléktábláját az iskola falán, melynek felirata a következő: " Gárdonyi Géza emlékének Somogyvármegye tanítósága 1924".

A gazdag karádi népművészet fénykora a XIX. század közepére nyúlik vissza. A legismertebb mesterség emléke a száz évvel korábbi takács céh korsója. A népművészet formakincse, a tányérok, korsók díszei, a bútorok és a használati eszközök különböző változatai, valamint a legtöbb népdal a múlt századból származik. Ekkor alakultak ki a szövés, a hímzés, a csipkeverés maradandó motívumai. A ma világszerte ismert karádi hímzést eredetileg csak a férfi ingek díszítésére használták, a fehér vásznat dúsan befedték a fehér fonalas öltések. A motívumok és a hímzéstechnika önálló egységet képez a somogyi fehér hímzésben.