Alsónemesapáti bemutatása

Alsónemesapáti a valaha létező három falu (Alsó-, Közép- és Felsőnemesapáti) egyike. Első említése 1370-ből való Istvánszeg néven. A 15. század során több nemesi család (Egerváriak, Gerseiek, Marcaliak, Deákok) is rendelkezett birtokkal a településen. A 16–17. században a törökök sokszor feldúlták, mindezek ellenére nem néptelenedett el. A lakosság a református hitre tért, a 18. század elején azonban rekatolizált.

A 18. század során a település gyorsan fejlődött. 1753-ban új templom, 1777-ben iskola nyitotta meg kapuit Alsónemesapátin. A 19. században több zsidó család is a településre költözött, ahol a domináns földművelés mellett egy szerény iparos réteg is megjelent.

A Nagykanizsa-Sopron vasútvonal megnyitása nagyban elősegítette Nemesapáti további fejlődését. Alsónemesapáti 1927-ben vált külön Nemesapátitól. Az 1930-as években Nemesapátihoz hasonlóan itt is takarékszövetkezet nyílt.

A második világháborút követően a közeli Zalaegerszeg gyors fejlődése és vonzereje sok helyi lakost elcsábított. Így ma már a lakosság jelentős része a mindennap a megyeszékhely felé ingázók közé tartozik, de egyre szélesebb körben jelennek meg a településen belüli vállalkozások (elsősorban vendéglátás).

Zalaegerszeg, (7 km) a Balaton és Hévíz közelsége csábítólag hat a maguknak új otthon keresőknek.