A Duna mentén, Budapesttől északra hegység és folyó házasságából született a táj. A hegyeket "képviselő" Pilis és a Visegrádi- hegység jelentős része a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
A karsztos Pilis hegység - legmagasabb pontja a 757 méter magas Pilis-tető - barlangokban és forrásokban gazdag; a Visegrádi-hegység andezit tömbjeit pedig patakok, vizek barázdálták, és sok-sok völgyet hagytak hátra maguk után.
A hegység legmagasabb pontja a 700 méteres Dobogókő a magyarországi természetjárás egykori és mai központja, jelzett turistautak sokaságának kiinduló és végpontja, ahol múzeum is őrzi a magyar turistamozgalom emlékeit. A hegyekből meredek sziklaszurdokokban vagy lankásan ereszkedő patakvölgyekben juthatunk le a Duna szintjére. A folyópart nagy része mára beépült, és csak imitt-amott fedezhetők fel a hajdani ártéri erdők maradványai.
Pilis hegység Barlangjait az ősember is kedvelte, a rómaiak őrtornyokat építettek a Duna mentén, a ma turistái vadregényes tájai miatt keresik. Legmagasabb pontja a Pilis-tető (756 m). A Pilisi Tájvédelmi Körzetet az UNESCO 1981-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította, a Pilisi Parkerdő - kirándulók paradicsoma -, a Dera-patak szurdok völgye Pilisszentkeresztről, az ősi kultuszhely Holdvilág-árok Pomázról közelíthető meg, de több túraút indul Dömösről is.
A félelmetesen szép Rám-szakadék végigjárása csak jártas hegymászóknak ajánlott, de a Kő-hegy és a Vadálló-kövek fantasztikus sziklaalakzatai, a Prédikáló-szék teljes dunakanyari panorámát kínáló kilátója, a Búbánat-völgy és tájszépségei, a Hideglelős Kereszt és a 700 méteres Dobogókő kilátója és Turistamúzeuma minden évszakban, sípályái télen keresettek.
