Festetics-kastély parkja, Keszthely

A Festetics család Magyarország egyik legjelentősebb grófi, majd hercegi családja. A horvátországi származású család a 17. századtól él Magyarországon, 1739-től Keszthelyen, a Festetics Kastélyban

A Történet

A keszthelyi kastélypark a csekély számú nemzetközi jelentőségű magyar történeti kert egyike, amely párját ritkítja nemcsak változatosan és gazdagon kialakítottrészletei, hanem széleskörű ismertsége miatt is. 1433-ban egy fallal körülvett házat (curia) említenek Keszthelyről, ez az épület a Szent Mártontemplom közelében állhatott, a mai Festetics-kastély helyén. Az elkerített kúriához kert is tartozott. A későbbi barokk kastély kialakulásával a barokk kert is megvalósult a 18. században. Ekkorra tehető a kor két legdivatosabb kertfajtájának kialakulása, az úgynevezett tájképi angolkert és a franciakert. A tájképi angolkertre jellemző, hogy benne a természet alkotóereje erősebb az emberénél, míg a franciakertre jellemzőbb az emberi kéz alkotta szabályozottság, és kissé háttérbe szorul a természetesség. A franciakert kialakításában vezető szerepet kapnak a mértani formák (szimmetria, álszimmetria), megjelennek a nyírott sövények, falak, fák, bokrok. A kastélypark számos átalakítást élt meg az eltelt évszázadok során. Utolsó jelentős (alkotó szándékú) átalakítása az angolHenry Ernest Milner nevéhez fűződik, aki Keszthelyen 1885-ben a viktoriánus angol kertművészet legkiemelkedőbb példáihoz méltó kertet alkotott. A kastélypark sok szempontból a hazai történeti kertek legjelentősebb, legprogresszívebb példái közé tartozik: az egzotikus növényfajok gyűjtésének és hazai elterjedésénekszempontjából (pl. a Ginkgo biloba legkorábbi ültetése), a kertépítészeti különlegességek sokasága (sövényszínház és növényekből ültetett napóra) feltétlenül élvonalbeli kertjeink sorában jelöli ki a helyét. A kert a fénykorát 1887 és 1945 között élte, ekkor 42 hektáron terült el. Mára 7,2 hektárra zsugorodott. A folyamatos épület- és terület-felújításoknak köszönhetően jelenleg több mint 10 hektár területet tartunk fent intenzíven. A park 1945 után súlyos károkat szenvedett: területét felosztották, majd 1986-ban közúttal kettészelték. Ugyan 1986-ra elkészült a park felújítása, de az akkori jó szándékú beavatkozások nem a történeti hitelesség jegyében történtek, így azok további károkat okoztak. 2015-ben a kastélypark európai uniós ámogatás segítségével megújult. A projekt a belső park legnagyobb részének teljes körű, kerttörténeti hitelességű rekon s t r u k c iój áttűzte ki célul, az utolsó, Henry Ernest Milner tervei alapján megvalósult állapot szerint.A megvalósítást alapos történeti (levéltári) kutatás, kertrégészeti előzetes (szondázó) kutatás, valamint geodéziai és részletes növényállapot-felmérés előzte meg. A fejlesztés által közvetlenül érintett terület a Festetics-kastély parkjának egy nyolchektáros része, ahol a legveszélyeztetettebb vagy teljesen eltűnt kertépítészeti elemek helyreállítása volt a cél. Ezek közül kiemelkedő a parter, a hercegnői kamarakert, valamint a tó és a híd minden részletében pontos rekonstrukciója.

Állat és Növényvilág

A kertben lombhullató és örökzöld fajok közül számtalan őshonos növényfaj található: talajtakarók, cserjék, fák. Ezek közül is korával kiemelkedik a közel 500 éves kocsányos tölgy (Quercus robur L.), mely monumentális méretével meghatározó egyede a parknak, de szép számmal találhatók itt kőrisek, juharok, a pannon cserszömörcés tölgyesekre jellemző növénytársulások. Az úgynevezett adventív vagy jövevény fajok közül megemlítendő a könyvtár déli sarkánál található páfrányfenyő (Ginkgo biloba L.) mely korával, habitusával és alakjával szintén meghatározó egyede parkunknak. Rendszertanilag átmenet a lombhullatók és örökzöldek között, nem folyamatosan cseréli a leveleit, mint a fenyők, hanem ősszel veti le jellegzetesen összepréselt leveleit a lombhullató növényekkel együtt. A kastélypark szimbolikus növényeivé váltak még bókoló lombkoronájukkal a kastélybejárat előtti japánakácok (Sophora japonica L., „pendula”).

A park gazdag növényvilága szinte megköveteli azt, hogy természetvédelmi terület legyen, melyet szakmailag a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyel. Ez az oltalom és némileg az urbanizációtól, motorizációtól való függetlenség az állatvilágra is jótékony hatást gyakorol. Nagyon sok állatfaj élettere marad biztonságban ezáltal, az alacsonyabb rendűtől a magasabb rendű fajtákig. A dísztó és környéke például az őshonos békafajoknak kiváló szaporodási, vermelő- és telelőhelye. Kihat ez a fán lakó emlősállatokra is: megtörtént a mókusok visszatelepedése. Érdekességnek számít a területen megtalálható kékszárnyú sáska (Oedipoda Carulescens). Ugyancsak különlegességnek számítanak a denevérek kastélyparkban és toronyban megtalálható példányai, amely faj előfordulása csak Keszthelyre és környékére jellemző („Keszthelyiensis”). A háborítatlanságnak köszönhetően a parkban több mint 40 fészkelő madárfaj található meg: örvös galamb, balkáni gerle, pacsirta, kuvik, bagoly, stb.

forrás:Helikon Kastélymúzeum