Magyarország legnevezetesebb, világszerte ismert szőlő- és bortermő vidéke.
Bár a szőlő és borkultúrának évezredes hagyományai vannak a térségben, világhírre azonban csak a XVII. században emelkedett, amikor a jellegzetes kései szüret és a borkészítési eljárás eredményeként ismertté vált a borvidék rangos különlegessége a Tokaji aszú.
Az első írásos emlékekben is fellelhető aszút 1650-ben készítette Szepsi Lackó Máté a Sárospatak városához tartozó Oremus dűlőben. Ebben az időszakban a nemesi családok voltak a borvidék és pincéinek legfontosabb tulajdonosai és fejlesztői is. A szőlő- és bortermelésre vonatkozó szabályokat igen hamar meghozták. 1655-ben rendeletben szabályozták az aszúszemek elkülönítését. Majd 1737-ben a világon az elsők között került sor a borvidék határainak pontos kijelölésére és 1803-ban a szőlőterületek minőségi osztályozására (1-3. osztály), amihez a borok kóstolása, elemzése valamint a talajok és a mikroklimatikus tényezők szolgáltak alapul.
A hírnév növekedésével egyre több helyre jutott el a bor. Az Tokaji aszú XIV. Lajos udvarában kapta "a borok királya a királyok bora" kitüntető címet, de emellett a cári udvar, a lengyel nemesség is szívesen vásárolta.
Klímája szubkontinentális jellegű. Tokaj-hegyalja őszi időjárása sajátos, s ez teszi e vidéket páratlan értékűvé. Az érés során gyakran beköszöntő egy hetes, kissé csapadékosabb, párásabb időt többnyire enyhe, napfényes, derűs száraz időszak váltja fel. Ez kedvez a Botrytis fertőzésének, ami elengedhetetlen feltétele a szőlő nemes rothadásának, aszúsodásának.
Talaja nagyon változatos. A domborzat fontos alakítója a borok minőségének. A Zempléni hegység fordított V-alakú vonulatának déli és keleti lejtői védik a szőlőket az északi hideg szelektől, ugyanakkor elősegítik a pára felemelkedését a szőlőkhöz.
A borvidék öt zónára osztható, amelyek klimatikus, talaj és domborzati sajátosságaik alapján is elkülönülnek: Kopasz-hegy (Tokaj), Mádi medence, Erdőbényei medence, Tolcsvai medence, Felső-Tokaj.
A következő minőségi tényező a folyók közelsége (Bodrog és Tisza), amelyek a hegység lábainál találhatók és szintén részt vesznek a mikroklíma alakításában. A folyók szerepe a középkortól kezdve igen jelentős volt a borok szállításában is. Nem véletlen, hogy a borvidék névadója, Tokaj városa, amelyik a Tisza és a Bodrog összefolyásánál terül el, mindig a térség gazdasági és kereskedelmi központja volt.
A borvidék fő fajtája a Furmint és a Hárslevelű. Rajtuk kívül ajánlott fajták még a Sárga muskotály és a Zéta (korábban Oremus), más fajta nem termeszthető. A fajták fontos tulajdonság az aszúsodásra való hajlam, amit a vékonyabb bogyóhéj is mutat. A másik jellemző boraik savasabb karaktere, ami lehetővé teszi azok hosszú ideig való érlelését, lassú fejlődését és élvezeti értékének megőrzését. Nem véletlen, hogy kiváló aszúk kóstolhatók 80-90 évvel szüretelésük után is, de az aszúk többsége 10-25 éves korában éri el a csúcsot.
A borvidék összes területe: 11 251 ha.
A borvidékbe tartozó települések száma: 27.
ikonnal bővítheti túráját.