A szekszárdi szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a kelta időkig vezetnek vissza. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű.
A borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A dombvonulatok által közrefogott völgyekben, völgykatlanokban kialakuló mezo- és mikroklíma kiválóan alkalmas a szőlő és különösképpen a vörös borszőlők termesztésére.
A Szekszárdi dombvidék felszínét mindenütt lösz fedi. A dombvidéket rendkívüli formagazdagság jellemzi, amit a lösz változatos lepusztulási formái (löszmélyút, lösz-szakadék, löszcirkusz, löszpiramis, lösz szurdik, stb.) még szabdaltabbá teszik.
Korábban a termőtáj fő fajtája a Kadarka volt. Egyeduralma csak az 1960-as években elindult nagyarányú telepítések idején tört meg. Helyét az elmúlt 30-40 évben fokozatosan a magas művelésen is biztonságosan termeszthető vörös borszőlő fajták vették át (Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot).
A borvidékre a lágy vagy harmonikus fajtajelleges fehér borok, illetve a mély színű testes bársonyos fűszeres zamatú kitűnő minőségű vörös borok jellemzőek. Eger mellett csak a Szekszárdi borvidéken alkalmazható a Bikavér megnevezés. A Szekszárdi Bikavért hagyományosan a Kadarka, a Kékfrankos és a Kékoportó borok házasításával készítették.
A borvidék összes területe: 6 964 ha.
A borvidékbe tartozó települések száma: 13.
ikonnal bővítheti túráját.