A Balaton kiterjedt mocsárvilága miatt erre vezetett a római hadiút.Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteles helyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is.
Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.
Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a "nemzetközi" zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.
Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt.A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést.
ikonnal bővítheti túráját.