A Komárom-Esztergom megyei Neszmély községet a szigetekkel ékesített Duna és az Ászár-neszmélyi borvidék szőlőtőkéi ölelik körül. A fővárostól 70 km-re, a 10-es út mentén található település a Gerecse hegység északi lejtőjén festői környezetben terül el.Gyönyörű panoráma nyílik a szemlélő elé, ha felkapaszkodik a község fölé magasodó hegyoldalak valamelyikére. A Dunán túl a Szlovákia magyar lakta falvai, a Felvidék dombjai zárják a látóhatárt.
A település neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett. (Jelentése: "aki nem bátor, aki félénk".) A község területén az első nagyobb megtelepedés az újkőkor idején mutatható ki. A római hódítás idején a kelta kultúrát átvevő illír származású azalus törzs székhelye a mai Dunaalmás-Neszmély környékén lehetett. A római limes katonai őrtornyainak (burgusok) egyike a községhez közeli Kalin-hegyen állt.
A magyar államalapítást követően a település első okleveles említése 1235 körülire tehető. A Komáromi Várbirtok része évszázadokon át. A török első támadása idején felégették a községet. A komáromi várkapitány tárgyalásokat folytatott a falu újbóli benépesítéséről. A 16. század közepén ismét lakottá vált, de Szinán pasa újra elpusztította és harminc éven át lakatlan helyként szerepelt az összeírásokban, csak a 17-18. században népesült be.
A vasútépítés 1888. szeptemberében érte el a falut, a tervezők helyi bejárásán figyelembe vették Neszmély kívánságát, mely szerint kapjon külön vasútállomást és az építkezés során erősítsék meg a Duna felőli védővonalat.
