A kút épülete a XIX. század első felében épült klasszicista stílusban. A Magyar-kút adta az ivóvizet az emberek és állatok részére. A legeltetett állatok terelése a Magyar-kúthoz mindennapos tevékenység volt. Az asszonyok előszeretettel mosták itt a ruhákat. Egyszerűen deszkalapra fektették, azután mosófával (prakkerrel) ütögették (prakkerolták) az áztatott ruhát. A gyerekek is megtalálták játékukat a kútnál, amíg a felnőttek munkájukat végezték, ők pancsolhattak a vízben. Jóllehet a Magyar-kút 18 évvel túlélte az etyeki németek kitelepítését, szomorú sorsát nem kerülhette el. A hatvanas évek közepén kiépítették az egész faluban a vízvezeték-hálózatot
Az, hogy Etyek ivóvíz-ellátást kapott, természetesen örvendetes dolog volt, de ezért kemény árat kellett fizetni az etyekieknek. Higiéniai okok miatt - így mondták akkor - be kellett temetni mindhárom medencét. Több mint 30 év után az 1990-es években került sor a kút és környéke helyreállítására.
Visszakerült ide a Nepomuki Szent János-szobor, itt állították fel továbbá a Kitelepítési emlékművet. A vizet azonban nem lehetett megmenteni, a rengeteg műtrágyának, amelyet évtizedeken keresztül esztelenül szétszórtak a földeken, meg lett a szomorú következménye: az egykori finom forrásvíz már több éve ihatatlan, de ismét szabadon és büszkén folyik, éppen úgy, mint évezredekkel ezelőtt, és táplálja a Nádas tavat. Hidrológiai és ex lege védett természeti érték, egyedülálló forrásfoglalással. Ilyen műemléki értékű, egyedülálló karakterű építészeti környezettel kevés forrás rendelkezik Magyarországon.
ikonnal bővítheti túráját.
