A templom 1615-1618 között készült el. Építésére egy Walent Marx nevű kirschlagi osztrák építőmesterrel kötöttek szerződést. Az építész önkényesen változtatott a szerződésben megállapított toronymagasságon, továbbá biszonyos elő nem írt részeket beboltozott. Ezért a város Wolf Zehentmayer nevű bécsi építőmesterrel állapodott meg, aki 1640-ben a tornyot magasabbra emelte és a templomot befejezte.
A templom később, 1673-ban a katolikusoké lett, 1697-től kezdődően 1894-ig, a Jézus Szíve-templom felszenteléséig mint plébániatemplom működött.
A templom mai formájában gótizáló, késő reneszánsz épület. Gótikus arányú, hosszúkás formájú, reneszánsz részletképzésű abalakai is egészen sajátosak. A hajó északi oldalához csatlakozó kápolna és sekrestye az 1670-ben történt barokk bővítés eredménye. Később készült a szentély feletti Sanctus-tornyocska és a homlokzati torony felső kettős hagyma formájú sisakja.
ikonnal bővítheti túráját.