A minaret Európa legészakibb török korból származó építménye, amely 14 szögletű, 40 méter magas karcsú tornya az 1596-tól közel száz éven át tartó török uralomra emlékeztet.
97 csigalépcsőn juthatunk fel a körerkélyére, ahonnan páratlan panoráma nyílik a városra.
Belépődíj: egységesen 250,- Ft/fő
A minaret a hajdani Kethuda dzsámihoz tartozott. 40 méter magas, 1596 körül épült, csúcsa 1896-ból való. Az erkélyre 97 csigalépcső vezet fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A hódoltság után 400 ökörrel akarták ledönteni. A mináré a XVII. századi török építészet ma is álló legészakibb emléke. A müezzin – a minaret teraszáról - naponta ötször hívta imára az igazhitűeket.
MINÁRÉ ( Knézich Károly u.1. sz. előtt )
Története:
A mináré az egykor hozzátartozó, de azóta lebontott dzsámival együtt az egri török uralom kezdetén - a XVII.század elején - épülhetett. A dzsámi első említését Evlia Cselebinél találjuk, aki 1664-ben járt Egerben.
Egernek 1687. december 17-én történt visszafoglalása alkalmával a dzsámi épületét - amely épségben kerülhetett a visszafoglalók kezébe - a katolikusok kapják meg, akik az Szt.József tiszteletére szentelve káptalani templomnak használják. A már templommá alakított dzsámit 1727-ben Erdődy püspök az irgalmasoknak adományozza, azzal a céllal, hogy az a közelében építendő irgalmasok kórházának a kápolnája legyen. Az irgalmasok 1730-ban a templomot újrafedik. Nagyon valószínű, hogy a még török eredetű kupolát ekkor fedik első ízben sátortetővel, de az is lehetséges, hogy az elpusztult kupola helyébe emeltek új tetőszerkezetet. 1744-ben a templomot sekrestyével bővítik.
A ma is álló minárét - melynek a süvege már korábban elpusztult - Pyrker (1772-1848) érsek fedette be 1829-ben egy bádogkupolával, amelyre ugyanekkor helyezték el a félholdra állított keresztet.
Az irgalmasok ugyancsak Pyrker támogatásával a volt dzsámi közelében 1841-ben megkezdték egy új templom építését, amelynek során a régi - eredetileg török építményű - templomot lebontották, a mináré kivételével. Az elbontott dzsámi köveit azután az új templom építésénél felhasználták falazókőnek.
A minárét a Műemlékek Országos Bizottsága 1897-ben Möller István tervei alapján restauráltatta, amelynek során a torony csúcsát új kősüveggel látta el. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség a minárén kisebb állagmegóvási munkákat végzett.
A mináré és a dzsámi együttes legkorábbi ábrázolását egy 1823. évi keltezésű tusrajzról ismerjük. Ezen a képen a mináré csúcsa csonka. Hasonló ábrázolását találjuk egy - még az 1829 előtti időben készült - ismeretlen mestertől származó litográfián, amelyen azonban a mináré elnagyolt rajzú díszítése is eléggé kivehető.
A későbbi ábrázolásokon a minárét már a Pyrker által készíttetett bádogkupolával látjuk viszont.
Az egyik ilyen legkorábbi ábrázolását egy 1838-as évszámmal jelzett festményen találjuk.
A dzsámi épületének 1841-ben történt lebontását követő időkben - főleg az ötvenes évek táján - igen sok városképen szerepel a már önmagában álló mináré, de még mindig a Pyrker - féle kis kupolával.
Leírása: A mináré gondosan faragott vöröses homokkőkváderekből épült. A tizennégyszög alaprajzú építményt többszörösen tagolt, sztalaktitokból képzett konzolsorral alátámasztott körerkély tagolja, amelyre a mináré belsejében elhelyezett csigalépcsősor vezet fel.
A lábazaton ismétlődő kettős tagolású szamárhátívvel lezárt tükörmező sor fut körbe. A lábazat északi oldalán van a mináré bejárata, amely eredetileg nem a szabadból nyílott, hanem a dzsámiból. Az ugyancsak tizennégyszögű törzshöz az alapból való átmenetet a konikusan kialakított átmeneti tag képezi, amely szintén tizennégyszög keresztmetszetű. Az alapot az átmeneti tagtól körbefutó szögletes keresztmetszetű párkány választja el.
Az átmeneti tag oldallapjainak felületét - az egyes oldallapoknak megfelelően - egymást átlósan metsző pálcatagok díszítik.
A törzset az alsó és felső végződésénél egy - egy pálcatagból alkotott gyűrű zárja le. Az alsó övgyűrűn körbefutó és ismétlődő stilizált növényi ornamentika ül, amelynek mélyített vésésű mezői igen plasztikus hatást keltenek. Hasonló, de geometrikus mintájú mélyített tükörmezőket találunk a törzset fölül lezáró övgyűrű felett is.
A mináré körerkélyét ötszintben elhelyezkedő, sztalaktitokból képezett konzolsor tartja. A körerkélyt kerítő vaskorlát a XIX. század folyamán készült. Az erkélyre a mináré bejáratához hasonló, félköríves záródású ajtónyílás vezet, amely a mekkai irányba néz.
A minárét felül lezáró koronázó főpárkány négyszintben tagolt és plasztikájában a körerkély konzolsorát utánozza. Ez alatt ugyancsak körbefutó övgyűrűt találunk, amely alatt és fölött egyaránt bemélyített vésésű ornamentika húzódik körbe.
A mináré csúcsát képező kősüveg újabb keletű és a Möller - féle restaurálás műve. Lehetséges, hogy az építményt lezáró csúcs eredetileg is kősüveg volt.
A mináréhoz tartozó és azzal szervesen egybeépült dzsámit bár 1841-ben lebontották, ennek ellenére a korabeli ábrázolások és az írott források segítségével megkísérelhető annak legalább is elméleti rekonstrukciója.
Evlia Cselebi a Széles utcai Kethuda dzsámiról csak igen keveset mond, azt szinte csak megemlíti. A dzsámi részletesebb leírását már csak jóval későbbről - már a templommá történt átalakítást követően -, a XIX. század elejéről ismerjük. Gorove - ki a dzsámival együtt a minárét is leírja - arról a következőket mondja: " Valamint a Miserikordiánusok klastroma előtt maga az egész épségben fenn álló, és egy vastag oszlop formára faragott kövekből összerakott török metset nevezetes emléke a régiségnek; úgy a mellette lévő és hasonlóképpen faragott kövekből épült Török Moschea boltozatjának héjjánosságát ki vévén, jó karban tartódott felannyira, hogy azon régi ablakok és ajtók formái és párkányzatjai tisztán láthatók..."
A valószínűleg ugyancsak vörös homokkőkváderekből épült dzsámit - Gorove idézett leírásából következtethetően - kupola fedte. Ezt látszik megerősíteni az a későbbi, de még a bontást megelőző és egyben utolsó leírás is, amely a dzsámi méreteit is közli. Ezek szerint a dzsámi lényegtelen eltéréstől eltekintve szabályos négyzet alaprajzú volt. Az ilyen alaprajzú dzsámik négyzetes terét a törökök a leggyakrabban kupolával fedték. Ez utóbbi leírás szerzője, Mészáros Ferenc azt is megfigyelte, hogy a mináré a dzsámival egybeépített volt. Ezzel kapcsolatban - már a dzsámi lebontása utáni állapotra vonatkozóan - a következőket mondja: " Bejárás a földszinti az északi oldalon van e toronyba, melynek ugyan azonkorbani építését a mecsettel gyanitatja az, hogy az ebben beépítve volt kis részén, a kövek faragatlanoknak mutatkoztak amannak le rontása után... " A mináré egykori falbekötésének nyomai a lábazat északi oldalán még ma is megfigyelhetők. Magán a dzsámi épületén Mészáros leírása négy ablakról tesz említést, de azok formájáról részletet nem közöl. Erre vonatkozóan csupán Gorove említi, hogy: "... ezen a régi ablakok és ajtók formái ... tisztán láthatók " , de hogy azoknak kiképzése vagy formája milyen volt, arról nem emlékezik meg. Igen valószínű azonban, hogy a Mészárosnál említett négy ablak legfeljebb már csak részben lehetett eredeti török, mert azokat feltehetőleg a templommá való átalakítás során barokk kőkeretekkel láthatták el, a szamárhátíves lezárásokat pedig elfalazhatták.
A dzsámi főhomlokzata előtti udvart kőkerítés vette körül.
ikonnal bővítheti túráját.