Az egri szőlő és borkultúra kezdete a honfoglalás utáni időszakból származik. A XV. századig Egerben és környékén csak fehér borszőlőfajtákat termesztettek. A XV. század végére a XVI. század elejére megváltozott a fajtahasználat és jelentős vörösbortermelés alakult ki.
A Kadarka Egerbe a rácok közvetítésével került. Ugyanakkor papok, szerzetesek Itália földjéről és Burgundiából is hoztak be vörös bort adó fajtákat. A borvidék máig leghíresebb borának, a Bikavérnek a legendája ugyancsak a középkorhoz kötődik.
A borvidéknek jelenleg két körzete van. Az Egri körzethez 14, a Debrői körzethez 4 település szőlőterületei tartoznak.
Éghajlata az ország több más borvidékénél hűvösebb, száraz jellegű. Talajképző kőzetei és talajai változatosak.
Hírnevét Eger és környékén a Bikavér és a Leányka, Debrő község körzetében a Hárslevelű alapozta meg. Az Egri bikavér legalább három szőlőfajta borának a házasításával készül.
A borvidék mintegy 50%-án fehér borszőlőfajtákat termesztenek. Széles a fehér borok választéka. Legismertebb közülük az Egri leányka, illetve a Debrői körzetben a Debrői hárslevelű. Elterjedt fajták még az Olasz rizling, a Tramini és a Chardonnay.
A borvidék összes területe: 22 342 ha.
A borvidékbe tartozó települések száma: 18.
ikonnal bővítheti túráját.