A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet
eleinte csak ?szín?-nek neveztek, majd ?kistemplom? lett, hiszen a nagytemplom az András templom volt. A Rákóczi- szabadságharc idején megszentségtelenítették a bevonuló császári csapatok, istállónak használták. A fatemplom sorsát az 1719-es tűzvész pecsételte meg.
Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot egy debreceni polgár, Báthory Szabó András adományából kezdték építeni. 1726-ban felkerült a rézgomb a tetejére. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte. 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították ismét helyre. 1790-ben készült különleges, copf stílusú szószéke, orgonáját a múlt század közepén építette Kiszely István.
A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy óriási vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt.
Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak. Azóta ?Csonka? templomnak is hívják. Többször is le akarták bontani, de Schulek Frigyesnek köszönhetően megmaradt.
A "Helytállás templomának " is nevezik, mert 1859-ben és 1860-ban a császári nyilt parancs ellen emelték fel szavukat az egyház vezetői és a tiszántúli gyülekezet képviselői.
ikonnal bővítheti túráját.