A Nyugatitól a Kiskörúton sétálva Budapest legnagyobb, 8500 embert befogadó templomához, a Szent István-bazilikához jutunk.
A főhomlokzatával a Dunára néző, méltóságteljes épület alá a folyó közelsége miatt majdnem akkora alapot háromszintes pincét kellett kiépíteni, mint amekkora maga a templom. A görög kereszt alaprajzú baziliká 1905-ben szentelték fel. A jobb oldali tornyában az ország legnagyobb, kilenctonnás harangja szól.
A szentély mögötti kápolnában őrzik a magyar kereszténység legfontosabb ereklyéjét, az állam- és egyházalapító király, Szent István mumifikálódott jobb kezét.
A budapesti Szent István Bazilika hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége. Ennek oka egyrészt a névadó szent királyt, az ország államalapítóját megillető tisztelet, a történelmi múlt, másrészt maga az épület műemléki és művészeti értéke. E templom építése érdekében az 1810-es években gyűjtés indult, a munkálatokat azonban csak 1851. augusztus 14-én kezdték el, Hild József pesti választópolgár és építész, az esztergomi és egri székesegyház alkotójának tervei szerint. Ő a munkát haláláig, 1867. március 6-ig vezette. Pest város tanácsa a fontos épület további építész-tervezői művezetését a kor elismert mesterére, számos fovárosi középület, köztük az Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta,.
Ő új terveket készített, illetve a régieket dolgozta át nemcsak a szerkezet, hanem a megjelenés tekintetében is. Hild József hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től. 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok. Halála miatt az épületbelső és a képzőművészeti díszítő munkálatok már Kauser József irányításával készültek el 1905-re, a felszentelésre.
ikonnal bővítheti túráját.