A mai római katolikus templom udvarában 1997-ben végzett ásatások az 1761-66 között épült barokktemplom alatt a település nagyságához képest jelentős méretű középkori templom falcsonkjaira bukkantak. A régészeti kutatások során felszínre került a román kori templomalapozás, a 15. századi bővítés, a gótikus sekrestye, amelynek falába vadászjelenetes római kori sírkövet és római kori oltárkövet is beépítettek. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a templom környéke, a falu központjának múltja mintegy 1000 évre nyúlik vissza. Jelenleg szabadtéri előadásokat rendeznek itt.
Budakeszi nevét egy 1296-os keltezésű oklevélből következtetve az ősi Keszi törzs valamelyik nemzetségétől kaphatta. Feltételezhető, hogy a tatárdúlás után alakultak ki Al- és Felkeszi. A mai római katolikus templom környékén elterülő Alkeszi királyi alapítású kápolnáját 1267-ben említik először. A település mindenkori fejlődését elősegítette, hogy fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék - Székesfehérvár, Tinnye - Esztergom főútvonalában fekszik.
A századforduló a polgárosodás kezdete. A XIX. század második feléig a mezőgazdasági termelés, elsősorban a szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés jellemző a településre, melynek Budapest főleg piacot jelentett, dolgozni nem jártak oda. A gyökeres változást a 1870-es évek csapása, a filoxéra hozta. Ez, valamint a millenniumi év közeledtével megindult nagyarányú fővárosi építkezések következtében a lakosság Budapesten keresett munkát.
Korányi Frigyes kezdeményezésére 1900-ban indult meg közadakozásból az első magyar tüdőszanatórium építése, amely 1906-ban a Milánói Világkiállításon elnyerte a "Gran Premio" díjat.
Budakeszit kellemes klímájáért, szép környezetéért a fővárosi középréteg szívesen felkereste. Jelentős bevételi forrást jelentett a helybélieknek, hogy nyaranta lakásuk egy részét üdülőnek adták ki.
ikonnal bővítheti túráját.